A Lamborghini Countach prototípusa az 1971-es Genfi Autószalonon mutatkozott be a nagyközönségnek. Az autó futurisztikus megjelenése, éles formái és sokat mondó teljesítményadatai óriási szenzációt keltettek. Ez nem is csoda, hisz az autó feltűnése az utakon a mai napig mágnesként vonzza a járókelők és a többi autós tekintetét magára. Nem csoda, hisz az autó menetteljesítménye a többi autógyártó számára akkor vált elérhetővé, amikor majd’ 20 évi gyártás után – a 80-as évek végén, a 90-es évek elején – felváltotta a Lamborghini Diablo.
Nagyméretű légbeömlő nyílásokat vágtak a kocsiszekrényen, szintén hűtési okokból a korábban lágyan karosszériába simuló hűtő rostélyokat az oldalablakok mögött, a menetszéllel szembe fordították, hogy a 17 liter hűtőfolyadék átszellőztetése kellően hatékony legyen.
A sorozatgyártás 1973-tól 1990 elejéig tartott. Ez alatt az idő alatt összesen 1998 darab készült 3 nagyobb karosszéria változtatással és 5 motorváltozatban.
Az első szériaérett darab sokban különbözött a prototípus letisztult vonalaihoz képest.
Ez a széria a Miura S 375 lóerős, 3929 köbcentiméteres motorját kapta, szemben a prototípus 441 lóerős, 5 literesével.
Ezután következett az S sorozat, az 1978-ban megjelent alacsony profilú, széles Pirelli P7-es gumiabroncsokhoz idomított futóművel és kiszélesített kerékdobokkal, sárvédőkkel.
Ez a modell lett a típus leggyengébb változata hiszen a teljesítmény 353 lóerőre esett vissza az amerikai környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés miatt.
1982-ben kapta meg a Countach 4,8 literes erőforrását, mely ismét 375 lóerőt teljesített és jelentősen megnövelt nyomatékkal rendelkezett – a korábbi 363 Nm helyett 450 Nm-rel.
A karosszéria ekkor nem sokat változott néhány apróbb simítást leszámítva.
A motor fejlesztésében az utolsó lépés 1985-ben következett be a hengerenkénti 4 szelepes hengerfej és az 5167 köbcentiméteres lökettérfogat kialakításával. Így a motor a tiszteletet parancsoló 455 lóerőt és az 500 Nm nyomatékot könnyedén teljesítette. A 6 darab Weber ikerporlasztó által táplált változat mellé készítettek egy kifejezetten az amerikai piacra szánt motorváltozatot is, amely elektronikus befecskendezővel, 3 utas katalizátorral volt ellátva, ám ez az erőforrás „csak” 420 lóerőt produkált.
Az utolsó autók a cég fennállásának 25. évfordulója alkalmából 1988-ban kiadott Countach 25th Anniversary modellként látták meg a napvilágot. A sorozat jelentős karosszéria módosításokon esett át, a hajtáslánchoz azonban már nem nyúltak. Ez volt az utolsó típus, amellyel a 1990-ben nyugdíjba vonult, hogy átadja helyét az utódnak, melynek neve: Lamborghini Diablo.
Teljesítmény
- Countach LP500 (1971) – 441 LE
- Countach LP400 (1973) – 375 LE
- Countach LP400S (1978) – 353 LE
- Countach LP5000S (1982) – 375 LE
- Countach LP5000 Quattrovalvole (1985) – 455 LE
- Countach 25 Anniversario (1988) – 455 LE
Végsebesség
- Countach LP500 – 315 km/h
- Countach LP400 – 300 km/h
- Countach LP400S – 278 km/h
- Countach LP5000S – 285 km/h
- Countach LP5000 Quattrovalvole – 300 km/h
- Countach 25 Anniversario – 299 km/h