Elmúlt hétvégén került sor a Como-i tó partján fekvő Villa d’Este-ben az idén 90. alkalommal megrendezett szépségversenyre, mely a világ legrangosabb ilyen rendezvénye, a Concorso d’Eleganza. Ezen a versenyen mind a közönség szavazata alapján szombaton odaítélt Coppa d’Oro Villa d’Este (Villa d’Este Arany Kupa) díjat, mind pedig a vasárnap a szakmai zsűri által kiosztott Trofeo BMW Group “A Kiállítás Legjobbja” serleget is haza vihette. Már ez önmagában is nagy szó, mert csak ritkán történik meg, hogy mindkét kupa egyetlen autóhoz vándorol – legutóbb 2013-ban történt Ralph Lauren Bugatti Type 57 SC Atlantique-jával -, a szóban forgó 1937-es Alfa Romeo 8C 2900 B Lungo Berlinetta Touring Superleggera azonban az autós világban egyedüliként elérte az autó-szépségversenyek Grand Slamjét. Egyetlen esztendő leforgása alatt magáénak tudhatja a legrangosabb amerikai díjat a Pebble Beach-i Concours d’Elegance “A Kiállítás Legjobbja” címet, az idén februárban rendezett párizsi Peninsula Classics “A Legjobbak Legjobbja” kitüntetését és végül megkoronázta a Concorso d’Eleganza kettős győzelmével.
Az autó tulajdonosai David és Ginny Sydorick, nem ismeretlenek a Concorso d’Eleganza világában, gyűjteményük egy másik darabjával, egy 1932-es évjáratú Alfa Romeo 8C 2300 Zagato Spiderrel már 2015-ben egyszer megszerezték a szakmai zsűri díját. Sydorick Úr eképpen nyilatkozott a díjátadó ünnepségen: “Már rengeteg díjat nyertem autóimmal a különböző megmérettetéseken, de ez az autó minden vágyamat megtestesíti és kitölti. A Kiállítás Legjobbja cím itt a Villa d’Este-ben olyan, mint amikor valaki kiérdemli a lovagi címet. A feleségem és én szeretnénk kifejezni szívbéli köszönetünket ezért a megtisztelő címért!”
Az autó egyike az 5 Touring által karosszált, hosszú alvázon (Lungo) nyugvó, zárt karosszériás (Berlinetta) példánynak. Az autó 3 méteres tengelytávjához és luxus-felszereltségéhez képest könnyű, mindössze 1250 kg-os menetkész tömegét a teljesen könnyűfém motor mellett a Touring által kifejlesztett Superleggera (szuperkönnyű) építési módnak köszönheti, mely egy csővázra felerősített lehelet-vékony alumínium lemez borítást takar.
Meghajtásáról a zseniális, magyar származású Vittorio Jano mesterműve, a könnyűfém, soros, 8-hengeres, két-vezérműtengelyes, dupla kompresszoros motor 180 lóereje gondoskodik. Saját korában elképesztően magas fordulatú motor 5200/perc fordulatnál adja le csúcsteljesítményét. Ez többek között annak köszönhető, hogy Jano a motorban két négyhengeres blokkot épített össze közös kényszervezérléssel (a vezérlésben nincs szíj vagy lánc, közvetlen fogaskerék-hajtással oldják meg a főtengelyről a vezérműtengelyek meghajtását), így csökkentve a főtengelyek hosszát, mely mind a megmunkálási hibákat, mind pedig a hosszú főtengelyekben fellépő vibrációk megjelenését csökkenti.
Az autót elöl és hátul is független kerékfelfüggesztéssel látták el, és minden erénnyel rendelkezik, hogy a Gran Turismo nevet a legnemesebb értelemben tartalommal töltse meg. Kora leggyorsabb autói között tartották számon, mely ezzel a motorváltozattal és a nagyobb karosszériával is vígan elérte az óránként 180 kilométeres sebességet.
Minden bizonnyal ugyanerről a modellről írja Rejtő Jenő A tizennégy karátos autó című regényében a következő sorokat:
“Még sohasem látott ilyen gyönyörű túrakocsit, mint amilyen ez az Alfa Romeo volt. Nem tartozott a szériagyártmányok közé. Különleges modellje lehetett a gyárnak, a legfényűzőbb nagyurak számára. A hatalmas túraautó, rendkívüli méretei dacára, szinte kecsesen szép volt. A különös fényű, kéken zománcozott karosszéria méltóságteljesen kiszélesedő öblével, makulátlanul sima csillogásával, hatalmas motorházával úgy hatott, mintha az autók királyának gőgjét is belevitte volna a tervező ebbe a korszerű gépszörnyetegbe.
A mesteri rugózás és a tökéletes technikával beépített motor összhangjával szinte nesztelenül, könnyedén elsiklott a dölyfös autó. Ez az indulás arra a határozott, de mégis puha járásra emlékeztetett, amellyel nagyon finom, visszavonultan élő mágnások ódon kastélytermük súlyos szőnyegein lépegetnek magányos éjszakákon.”
A képanyag a Classicdriver.com és a Newatlas.com oldalakról származik
