A.L.F.A. 24 HP – a legelső ALFA
Története még a cég alapítása előttre nyúlik vissza. Ugo Stella a Darraq Italia igazgatója 1909 őszén bízza meg Giuseppe Merosit, hogy tervezzen egy olyan modellt, mely egyaránt megfelel a köznapi használatra, ugyanakkor alkalmas verseny célokra is. Ebben az időben már tárgyalt a Stella vezette olasz befektetői csoport a tulajdonos Alexander Darraq-kal, hogy megvásárolnák tőle az egyre csappanó eladási mutatókkal rendelkező gyárat.
Már készültek az első 24 HP-k, mire 1910. június 24-én aláírták a (Societá) Anonima Lombarda Fabbrica Automobili, azaz az A.L.F.A. alapító okiratát.
Merosi tökéletesen teljesítette első megbízatását, hiszen az elkészült modell messze megelőzte korát, irányt mutatva utódainak is, hogy mit is jelentsen az Alfa márkanév. A 4-literes, 4-hengeres, oldalt vezérelt, oldalt szelepelt, egy tömbbe öntött motor kezdetben 42 LE-t teljesített 2200-as percenkénti fordulaton, mely az évek során 45-re emelkedett. A hátsó tengelyt a kor általában alkalmazott lánchajtásával szemben kardántengely forgatta, míg a motor nyomatékát 4-fokozatú váltóművön keresztül lehetett a kerekekhez eljuttatni. Mindezen technikai megoldások 100 km/h-s végsebességet tettek lehetővé a mindössze 1 tonna tömegű jármű és utasai számára. Ez a sebesség igencsak tiszteletet parancsoló volt akkoriban, hiszen utcai autók közül alig néhány modell volt képes ezt elérni világszerte.
Az első megmérettetés verseny-körülmények között a 6. Targa Florio volt, ahol a két benevezett autó megcsillogtatta valódi sportos karakterét a felsereglett nézők legnagyobb ámulatára, bár végül a verseny idő előtti feladására kényszerültek.
A 24 HP motorja került beépítésre még 1910-ben az első Alfa motor hajtotta repülőgépbe is. A repülés ebben az időben lépett túl az első szárnypróbálgatásokon, és kezdett értékelhető és használható eredményeket felmutatni. Gondoljunk csak Blériot 1909-es La Manche-csatorna felett végrehajtott repülésére, vagy az 1910-ben elért 100 km/h-t elsőként meghaladó sebességrekordjára. Olaszországban tehát az Alpok és az Appenninek átrepülése vált céllá, és ezen dolgozott Antonio Santoni mérnök, Merosi kollégája, valamint Nino Franchini, aki többek között az Alfa teszt- és versenypilótája is volt egyben. A cégvezetés nemcsak az első motorok egyikét, hanem egy irodát is a rendelkezésükre bocsátott, hogy még 1910 vége előtt sikeres repülést hajtson végre Franchini a különösen jól manőverezhető kétfedelű géppel.
A 24 HP-t 1913 végéig különösebb módosítások nélkül gyártották, majd ekkor az utazási komfortot növelendő, a korábbi kényszervezérelt (fogaskerekek által hajtott vezérműtengely) megoldás helyett egy csendesebb, lánchajtású megoldás kialakításán és bevezetésén kezdtek dolgozni a Merosi vezette tervező csoportnál. A fejlesztések eredményeképpen a teljesítmény 49 lóerőre, a végsebesség pedig 115 km/órára növekedett
Az átdolgozott motorú modell új nevet kapott: 20-30 HP. A részegységek gyártása pedig nagy erővel indult meg, olyannyira, hogy az I. világháborút több száz motor és váltó vészelte át raktárakban, hogy az 1919-ben újjáéledő autógyártás révén elsőként viselhesse az Alfa Romeo márkanevet. Összesen 380 példány készült ebből a változatból, 1920-ban bekövetkezett leváltásáig.
1920-ban a motor és alváz is újabb fejlesztéseken esett át, melynek eredményeként megszületett 20-30 ES Sport, egy igazán modern, nagyteljesítményű és gazdag felszereltségű modell. Az Alfánál ezen típusnál alkalmaztak először elektromos önindítót, valamint gyorsszerelésű, központi anyás kerékaggyal is rendelhető volt, ami a versenyeken akár percekben mérhető előnyt is jelenthetett egy versenyzőnek.
A pályákon elért eredményei sok új rajongót és vevőt szereztek a Portellói márkának.
Ez a modell már 67 LE teljesítmény leadására volt képes a 4250 köbcentiméteresre növekedett motorból, így végsebessége elérte a 130 km/órát. Gyártása két éve alatt 124 példány készült belőle.