Az autó 1980-ban jelent meg a korábbi Alfetta GTV továbbfejlesztéseként a 70-es évek végén bemutatott Alfa 6 luxuslimuzin motorjának felhasználásával.
A név GTV = Gran Turismo Veloce (Nagy sebességű Túraautó) mindent elmond az autóról.
Az autó széria felszereltsége még ma is megállná a helyét a szalonokban:
Magasságban állítható vezető ülés
Magasságban állítható kormány
Színezett üvegek
Motoros ablakemelő elöl
Motoros állítású külső tükör
Campagnolo könnyűfém keréktárcsa magnéziumból
Plüss kárpitozás
hogy csak a legfontosabbakat említsük.
Motorja: 2.5 literes könnyűfém V6-os blokk hengersoronként egy felülfekvő vezérműtengellyel, hegerenként két szeleppel. Az üzemanyag ellátásról Bosch L-Jetronic rendszer gondoskodik.
Erőátvitel: egy direkt forgású kardántengelyen és a kéttárcsás húzó kuplungon keresztül jut el a motor ereje az 5 fokozatú váltóig, amely a differenciálművel egy blokkban a hátsó tengelynél található
Futómű: független kerékfelfüggesztés állítható magasságú torziós rugókkal, keresztstabilizátorral elöl, DeDion híd hátul
Fék: szervó rásegítéses kétkörös fékrendszer, elöl belső hűtésű féktárcsákkal, hátul a differenciálműnél elhelyezett tárcsafékekkel
Karosszéria: 2+2 üléses (4 valódi kagylóülés) kupé. Az autó alakját Giorgetto Giugiaro tervezte, nemsokkal azután, hogy a Bertone cég vezető formatervezői székét otthagyta és saját stúdióját megnyitotta. Az autón még erősen érződik a Bertone-tól hozott formavilág (vö.: Lamborghini Espada 1968).
Kevés autó van a világon, amely ennyire egyenletes súlyeloszlással büszkélkedhet, mint a GTV. Ezt az eredményt a “motor elöl – váltó hátul” építési módnak köszönheti a jármű. Nagyon nehéz kibillenteni az egyensúlyából és ha az ember továbbmegy vele az erőcsúsztatás is hosszan, jól kontrollálható.
Az autóban mindig van kellő tartalék szinte bármilyen manőver végrehajtásához. A motor 160 lóereje és korán ébredő 225 newtonméteres nyomatéka nagyon rugalmas autózást tesz lehetővé. Az ötödik fokozat akár 30-as tempónál is kapcsolható, nem fullad le a motor és a normál forgalomban így is lépést tart a gyorsító kocsisorral. Ha azonban szükséges a motor kevesebb mint 8,5 másodperc alatt felgyorsítja a járgányt 100 km/h sebességre. Ezalatt mindössze egyetlen dologra kell figyelnünk, hogy a váltást az első és a második fokozat között nehogy egy gyors rántással akarjuk végrehajtani. Ennek a váltó-elrendezésnek ugyanis a gyenge pontja az, hogy a kardántengely folyamatosan a főtengely fordulatszámával azonos módon forog – ráadásul a váltókar egy hosszú rudazaton keresztül kapcsolódik a váltóhoz -, tehát egy hirtelen rántással leginkább csak a kettes fokozat szinkrongyűrűjét és fogaskerekét daráljuk le. A gyorsulás azonban még ezután is kellően erőteljes marad.
Végsebesség (km/h)
Gyorsulás 0-100 km/h (mp)
Ám ez az autó elsősorban nem gyorsulásra, hanem az autózás élményének élvezetére és a kanyargós utak meghódítására szolgál, vagy egyszerűen arra, hogy nagy sebességgel folyamatosan több száz vagy akár néhány ezer kilométert megtegyen a család.
Amerikában létezett az autónak a híres Callaway tuning-műhely által megerősített változata is, amely két turbó feltöltőn keresztül lélegzett. Ez a járgány 230 lóerős motorjával 6 másodpercen belül érte el a százas tempót. A képek között látható néhány erről az autóról is.
Saját tapasztalatok
1993-ban, amikor az első 2.5 GTV6-om volt a Gyöngyös-Budapest közötti 63 km-es távot vasárnap délutáni forgalomban 18 perc alatt tettem meg három utassal, csomagokkal, és közben egyszer sem nyomtam padlóig a gázt, csak egyenletesen tartottam a sebességet a 200-as jelzésen, de azt hegynek fel és kanyarban is. Ja, akkortájt még csak Hatvantól volt az autópálya.
1992-ben az első GTV, amit megvettem egy 2 literes négyhengeres volt (dupla vezérműtengellyel 2 darab ikerporlasztóval 130 LE teljesítménnyel). Ezzel az autóval első alkalommal, amikor autópályára mentem Győr felé, az M1-esen, ahol szétválik a két autópálya Törökbálint előtt, van egy viszonylag erős ívű kanyar, amelyet 190-ről folyamatosan gyorsítva lehetett bevenni az autóval.
1998-ban már a második 2.5 GTV6 tulajdonosaként (közben 1995-ben egy évig megint 2 literesem volt, mert feleségem ekkor tanult vezetni) a családdal Görögországban jártunk egy jó 3000 kilométeres túrán, nyaralással egybekötve. Hazafelé úton 12 óra alatt tettük meg az 1200kilométeres távot 3 határátlépéssel, tankolással, és úgy, hogy Magyarországon alsóbbrendű utakon jöttünk, nem pedig az autópályán. Ebbe az időbe még Szabadkán egy félórás bolyongás is belefért.
Az autó országúti fogyasztása nagyon kedvező, hiszen 150-es utazósebesség mellett csak 8-8,5 litert iszik 100 km-re, de vegyes (országút-város) használat közben is 10-11 liter körül alakul, ami alig több mint egy vele egykorú 1200-es Ladáé
